Grégori:Nincsnek többé hazug barátok

Kérik a targikus véget

De ők már elképzelték,hogy

Ők már nem fognak járni,amikor én még igen

Philippe:Mindegyiküknek vérzik a szíve

Jobb helyek miatt szomorkodnak itt

kezdődnek, hogy

Ők már nem fognak járni, amikor én igen

Együtt: Járni fogok sokáig

Járok

Sokáig

Messze

a könnyektől

Damien:Nagy emberek kis érzésekkel

Magasan állnak,de mégis gyengék

Látom őket zuhanni

Ők már nem fognak járni,amikor én igen

Philippe:Érthetetlen,tisztátlan elmék a tisztaságban

Ártatlanul hagyják el a bizonyosságot

Pedig ez csak egy pihenőhely nekik

Damien:Az emberek viccből vétkeznek csak

De ők már soha nem fogják látni a napot

Mert soha nem mutatják meg a valós arcukat

Grégori:Egy szoba sincs a reménytelenül vétkezőknek

Akik többet adhatnak,annál amit ő adni fog

Együtt:Adni fog

Adni fog

Nem nehezen adja át

Damien:Mióta a lelkemmel gondolkodok

Mindazt el is hiszem

Az a királyság,amit látok

Ők már nem fognak járni,amikor én még igen

Együtt:Mikor én járok

Ahol én járok

Nem fog elkapni

Philippe:A végzetem