Roméo jön

Roméo:Sebet gúnyol,kit seb nem ért soha.

Juliette megjelenik fent az ablakban

De csitt!Mi fény tör át az ablakon?

Napkelte az-és napja:Júlia.

Kelj tündöklő nap,öld meg hát a holdat,

Mely rég írigyen sárgul,egyre sorvad,

mert szárszor szebb vagy szolgálója,te!

Ne szolgáld őt, ha rád írigykedik!

Mit ér sápadtzöld Veszta-szűz ruhája?

Bolond,ki hordja:vesd le színeit!

Ő az...valóban ő...az én szerelmem!

Ó,bár tudná,hogy az!-

Beszél...de nem hallom szavát...mi ez?

Szemével szólit:hadd feleljek én is!-

Én vakmerő!hisz nem hozzám beszél...

A nagy mennybolt két legszebb csillaga

Megkérte tán szemét, hogy fent ragyogjon,

Ég mezőin, míg ők bujdokolnak.

Ha szeme égne fent,s csillag arcán:

Tündöklő arca elsápasztaná

A csillagot,mint napvilág a mécsest;

S az égen napként sütne fel szeme,

Hogy minden madár hajnalt zengene.-

Ni,hogy borúl le arccal két kezére!

Ó,bár lehetnék kesztyű a kezén,

Hogy érném azt az arcot!

Juliette: Jajjj nekem!

Roméo:Szól!

Szólj,fényes angyal!Úgy ragyogsz te ott

Az éj sötétjében fejem felett,

Akár az Isten szárnyas hírnöke,

Mikor döbbenten nézik a halandók,

Fehérlő szemmel égre kancsalítva-

Míg ő trónolva lomha fellegen,

A mennyek tükrén úszva,elvitorláz.

Juliette:Ó,Romeo,mért vagy te Romeo?

Tagadd meg atyád és dobd el neved!

S ha nem teszed:csak esküdj kedvesemmé-

S majd én nem leszek Capulet tovább!

RoméoHallgassak még?Vagy felejek neki?

Juliette:Csak neved ellenségem,nem magad.

S te önmagad vagy és nem Montague.

Mi MOntague?Se kéz,se láb,se kar,

Se arc,se test...Ó válassz más nevet!

Eh,mi a név?Mit rózsának hívunk,

Bárhogy nevezzük,éppoly illatos.

ha Romeót nem hívják Romeónak,

Szakasztott oly tökéletes marad

Akármi néven...Dobd el hát neved!

És egy élettelen szóért cserébe-

Tiéd az életem!

Roméo:Szavadnak állj!

Mondj szeretődnek, s újra megkeresztelsz:

Nem lesz a nevem többé Romeo.

Juliette:Ki vagy te,ki az éj fátylán keresztül

Kilesed titkomat?

Roméo:Egy puszta név

Meg nem mondhatja néked, ki vagyok.

Én meggyűlöltem tulajdon nevem,

mert néked ellenséged,drága szent,

Ha írva volna, foszlányokra tépném.

Juliette:Még száz szavad el sem nyelte fülem,

S nyelved zenéje máris ismerős.

Nem Roméo vagy?...és nem- Montague?

Roméo:Egyik sem, hogyha nem tetszik neked.

Juliette:Hogyan jöttél be hozzánk, és miért?

A fal magas, megmászni oly nehéz,

S e hely,hol állsz, vesztőhely neked,

Ha rokonaim megpillantanak.

Roméo:Szerelmem könnyű szárnyán szálltam én.

A vágynak gátja kőfal nem lehet.

S míg van reménye, vakmerő a vágy:

Rokonaidtól meg nem torpanok.

Juliette:De felkoncolnak,hogyha itt találnak!

Roméo:Ó,több veszélyt rejt a te két szemed,

Mint 20 kivont kard!Nézz rám kedvesen,

S haragjuk ellen talpig vértbe vonsz.

Juliette:Jajjj,a világért meg ne lássanak!

Roméo:Az éj palástja elföd engemet.

S ha nem szeretsz: hadd leljenek reám!

Öljön meg inkább rögtön itt haragjuk,

Minthogy teérted hooltig sorvadozzam!

Juliette:De ki vezérelt balkonunk alá?

Roméo:Szerelmem hajtott szüntelen feléd:

Ő volt a látnok,én csak a puszta szem.-

Én nem vagyok hajós, de bárha volnál

Nagy messze,mint habszegte,vad sziget:

Tengerre szálnék ilyen áruért.

Juliette:Az éj álarca eltakarj arcom,

Másként szemérem pírja festené.

Azérz,amit kihallgattál ma este.

Tudom,tudom, tagadni illenék

Minden kiejett szót- de félre illem!

Szeretsz-e?Mondd!-Azt mondod rá:Szeretlek-

S hiszek neked...De bárhogy esküszöl.

Megszegheted:szerelmi hitszegésen

Csak jót mulat Zeus. - Jó Romeo,

lelkedre mondd,ha csakugyan szeretsz!

S ha azt hiszed,könnyen meghódítottál:

dacos leszek,s nemet mondok kacéran,

Hogy udvarolj még- ó de csak azért!

Elárultam magam,szép Montague,

S most könnyüvérűnek gondolsz talán;

De bízzál bennem,én hívebb leszek,

Mint az,ki kellően húzódozik.

Tartózkodóbb is lettem volna,lásd,

Ha szívem titkát észrevétlenül

Ki nem lesed.Bocsáss meg hát nekem:

S ne hidd afféle csélcsap indulatnak

E vallomást,mit felfedett az éj.

Roméo:A boldogságis holdra esküszöm,

Mely ezüstszínbe vonja a fákat...

Juliette:A holdra,jaj,ne mondj a holdra esküt!

Az körbejárva változik havonta:

Oly váltotó lesz szerelmed is.

Roméo:Hát mire mondjak esküt?

Juliette:Semmire.

Vagy jól van,esküdj délceg tenmagadra:

Bálványimádó szívem istenére-

S hiszek neked.

Roméo:Ha szívem hű szerelme...

Juliette:Ne,mégse esküdj!Kedves vayg nekem,

De ez az éji frigy nem volna kedves.

Oly elhamarkodott-oly hirtelen,

Mint egy villám,mely elcikáz felettünk,

Mikorra szólanánk...Jó éjszakát!

Szerelmünk bimbaját a nyár fuvalma

Virággá bontja, majd ha újra látlak.

Jó éjt,jó éjt,oly édes álmokat,

Amily álom ma engem is látogat!

Roméo:Hát üres kézzel küldenél haza?

Juliette:Mit kívánsz tőlem első éjszaka?

Roméo:Szerelmi esküt eskümért cserébe.

Juliette:Megkaptad tőlem,mielőtt kívántad.

Bár inkább vissza tudnám venni tőled!

Roméo:Hát visszavennéd tőlem?Miért,szívem?

Juliette:Hogy önszántamból adjam újra néked.-

Mért tartogatnám azt,ami bővében van?

Szerelmem oly mély és beláthatalan,

Akár a tenger:adhatok belőle,

nekem csak annál több lesz,egyre több.

A dajka hangja bent

Neszt hallok bent...Ég áldjon szívem!

Mindjárt,dadám!-LÉgy hű szép matgur!

maradj még cseppet:rögtön itt leszek.

(Bemegy a szobába)

Roméo:Ó,boldogságos éj!Úgy rettegek,

Hogy mindez álom,s reggel végetér:

Oly bűvös-bájos:nem lehet hát való.

Juliette visszatér

Juliette:Még két szót,édes aztán búcsúzunk.

Ha tisztességes szándék él szívedben

És házastársadul kívánsz,üzend meg

Azzal,kit honpa elküldök tehozzád:

Hol és mikor legyen az esküvőnk.

Én mindenemet lábadhoz terítem

S követlek az egész vilégon át.

A dajka hangja bent:"Kisasszony!"

Mindjárt megyek!-de hogyha másra gondolsz,

Akkor nagyon kérlek...

A dajak hangja bent:"Kisasszony!"

Akkor hagyj el,ne bolygass bánatomban.

reggelre küldök hozzád.

Roméo:Isten engem...

Juliette:Jó éjszakát!Százszor szép éjszakát!(El)

Roméo:Százszor sötét,ha nem ragyogsz tovább!-(Lassan indul)

Futunk a láynhoz,mint diák a szabadba;

S úgy térünk vissza,mint diák a padba.

Juliette visszatér

Juliette:Pszt!Roméo!-Ó,hogy csak pisszegek,

Mint egy solymász,ki vissza csalja sólymát-

Mert nem kiálhat,mind rekedt,ki rab!

Pedig most Ekhó barlangját bezúznám,

S addig zengetném Roméo nevével,

Míg láthatatlan torka elrekedne.

Roméo:Ő szólított,az én egyetlenem!

Ezüst csengő a kedves hangja éjjel:

Sóvárgó fülnek bódító zene!

Juliette:Pszt!Roméo!

Roméo:Szivem!

Juliette:Hány óra tájt küldjek majd a válaszért?

Roméo:Reggel kilenckor.

Juliette:Nem késem el!Húsz év addig nekem!

Jaj,elfeledtem,mért is hívtalak...

Roméo:Hadd áljjak itt,amíg eszedbe nem jut!

Juliette:De hogyha itt állsz,mindent elfelejtek,

Csak arra gondolok:de jó hogy itt vagy!

Roméo:Itt állok hát,hogy minednt elfeledj,

S felejtem,hogy máshol volt otthonom.

Juliette:Mindjárt megvirrad.Küldenélek el-

De csak mint pajkos lány a rab madárkát,

Ki hagyja ujjáról felugrani

Riadt kis foglyát egy-egy rebbenésre,

Aztán selyemzsinórján visszarántja,

Mert féltékeny,ha látja,hogy szabad.

Roméo:Madarkád lennék!

Juliette:De úgy babusgatnálak - belehalnál.

Jó éjt!Jó éjt!Búcsunk is boldogit.

Jó éjszakát kívánnék hajnalig.(El)

Roméo:Szálljon szemedre és szívedre álom!-

Bár én szállhatnék oda lepkeszárnyon!-

Meygek sietve szentatyámhoz innen:

Bevallom titkom-megkérem,segítsen!(El)